Az intézmény főigazgatója arra is utalt: a magyar származású író nem csak életében nem jöhetett haza szülőföldjére, de még nevét sem lehetett kiejteni, leírni a kommunizmus évtizedei alatt. Arthur Koestler, a diktatúrák tanúja volt a rendezvény címe, s a cím egyben megadja a választ arra a kérdésre is, miért volt szigorúan tiltott annak az embernek az életműve, aki orvosi és fizikusi precizitással írta le egy velejéig embertelen rendszer, a bolsevizmus belső mechanizmusait. A neves előadók, az amerikai Míchael Scammell, az orosz Irina Scherbakowa, Sárközi Mátyás és Dalos György elemzéseiből fény derült természetesen arra is, miért volt komoly veszélyességi faktor a Koestler-életmű. Az író ugyanis azáltal tudott hiteles és megsemmisítő képet adni a szovjet szisztéma pokláról, mert belülről élte meg azt, s egy ideig maga is hitt az eredeti eszményekben.

 

Koestler beszámolt arról, hogy álmában felnőttkorában is magyarul beszélt. Arról viszont feltehetően nem is álmodhatott volna, hogy a tiszteletére rendezett első magyarországi tanácskozást csak alapítványi segítséggel lehet méltó módon megrendezni, mert állami pénzek nem jutnak rá a rendszerváltozást követően tizenöt évvel.