Arthur Koestler
(1905-1983)

"Születtem Magyarországon, nevelkedtem Ausztriában, életem formáló éveit Franciaországban töltöttem, brit állampolgárrá vedlettem" - írja Arthur Koestler A lótusz és a robot című írásában.

Életműve és életútja révén is a 20. század egyik legizgalmasabb, legérdekesebb íróegyénisége. Leghíresebb regénye, a Sötétség délben (1940) a Nagy Terror, a szovjet tisztogatási perek politikai valóságát és lélektani hátterét mutatja meg, de későbbi memoárja, A láthatatlan írás tanúsága szerint a művet tápláló forrás valószínűleg nem csak a szovjet gyakorlat volt. A Sötétség délben szereplőinek eszmei indíttatásairól, az utópiáról és az utópia elveszítéséről, a totalitárius diktatúrák szereplőinek oly jellegzetes ideologikus életidegenségéről a tapasztalatok tekintélyes részét a fiatal Koestler a Német Kommunista Párt tagjaként szerezte, az egyik "ötös sejt"-ben, a 30-as évek elején.

Nem állíthatjuk, hogy e regényével, amely a kommunista mozgalom anatómiáját mutatja be, Koestler egycsapásra világhírű lett: a regény angliai megjelenésének igazi hatását a háború zaja még elnyomta. Igazi sikert csak 1946-ban, francia fordítása nyomán ért meg. Az viszont tény, hogy sok kommunista ennek a regénynek a hatására fordított hátat a mozgalomnak. (Koestler nagyon büszke volt rá, hogy sokak szerint még a franciaországi választások kimenetelét is befolyásolta regénye.) A Sötétség délben segített az európai szabadságeszmény háború utáni újraértékelésében, és lelkiismereti számvetésre kényszerítette a totalitarizmus minden formáját elutasító erőket. Életművéből ez a regény ma is kiemelkedik, s különös értéket kölcsönöz neki a megírás ideje: a 37-38-as perek után mindössze két évvel íródik, kilenc évvel Orwell Ezerkilencszáznyolcvannégy-e és évtizedekkel Szolzsenyicin munkássága előtt.

Arthur Koestler magyar zsidó családban született 1905-ben. A nagyapa még a 19. században menekül Oroszországból Magyarországra, először Miskolcra, később Budapestre költöznek. Az apa, Henrik Köstler - ő még így írja a nevét - kifutófiúként kezdi a pályát, majd üzletemberként tevékenykedik. Az anya prágai zsidó családból származik, Arthur Budapesten, majd Bécsben végzi alsóbb iskoláit. A család felváltva él Budapesten és Bécsben, majd az első világháború kitörése után Bécsbe költöznek.

Koestler, bár nyelvünkön szinte alig írt, élete végéig jól beszélt és olvasott magyarul. Több neves magyar értelmiségit, művészt ismert, pl. Németh Andort vagy József Attilát, akinek költészetét igen sokra értékelte, érzékeny és értő szavakat írt róla visszaemlékezéseiben. Bécsben jár egyetemre, természettudományos és pszichológiai tanulmányokat folytat. Itt kerül kapcsolatba a cionista mozgalommal is. A 20-as években néhány esztendőt Palesztinában tölt, részben ennek hatására írja meg a Mint éjjeli tolvaj (1946) c. regényét a 30-as évek zsidó telepeseiről.

Már igen fiatalon ír újságcikkeket, különböző nyugati lapok tudósítója a Közel-Keleten, Párizsban, Berlinben, a Szovjetunióban és Spanyolországban. A náci előretörés láttán úgy dönt, csatlakozik a kommunista mozgalomhoz, 1931 szilveszterén belép a Német Kommunista Pártba.

A mozgalom egyszerre jelent neki lelki otthont és eszmei társakat, kalandot, hitet és megpróbáltatást, de kritikai érzékét nem tudja elfojtani. Írásai tanúsága szerint sosem tudott teljes mértékben azonosulni a kommunista mozgalom által diktált "pártfegyelem"-mel, későbbi memoárjaiban a kommunisták stílusáról is vitriolos jellemzéseket ad. De éppen a mozgalomban való aktív részvétele miatt sokkal többet tudott arról, hogy valójában mi történik a Szovjetunióban, mekkora a szovjet befolyás az európai kommunista pártokra, s mi jellemzi a dogmatikus gondolkodást. A mozgalom sajátos törvényei emberi kapcsolataira is ránehezedtek, sőt a nyelvhasználatot, a gondolatszabadságot, a véleménynyilvánítást és a kritikai hozzáállást is megbénították. Koestler hűségét a mozgalomhoz a tények erodálták, konfliktusait csak fokozta a szovjet gyakorlat közvetlen ismerete, (a párt újságírójaként, propagandistájaként két évet töltött a Szovjetunióban), a spanyol fogság, majd a sztálini perekről érkező hírek: végül, oly sok hozzá hasonló, hívő kommunista útjának logikus fejleményeként szakít a mozgalommal.

A spanyol polgárháború alatt a köztársasági oldalról tudósított, de csakhamar letartóztatják, Franco börtönébe kerül. Ennek élményét örökíti meg első fontosabb művében, a Spanyol testamentum c. írásában, amelynek átdolgozott változata lesz majd a Párbeszéd a halállal. Néhány hónapos fogság után nemzetközi tiltakozásra, fogolycsere révén elengedik. Francia fogolytáborba viszik, belép a francia idegenlégióba, majd Angliába szökik és csatlakozik a brit hadsereghez.

1936-tól 39-ig a News Chronicle munkatársa. 1939-ben megírja a Gladiátorok-at, amely a mozgalommal, a lázadás anatómiájával foglalkozik.

A második világháború után felveszi a brit állampolgárságot, három éven át Észak Walesben él, majd fölváltva az Egyesült Államokban és Angliában. A kommunizmus és a sztálinizmus változatlanul foglalkoztatja, többek között A jógi és a komisszár (1945), A bukott Isten (1949), a Nyílvessző a végtelenbe (1951) és A láthatatlan írás (1954) című műveiben. Sokat ír, igen különböző műfajokban és témákban, szépirodalmi művei mellett természettudományos, filozófiai és pszichológiai érdeklődését is kamatoztatja. Alvajárók című, magyarul is megjelent tanulmánya például Kepler, Galilei és Kopernikusz életművének bemutatása kapcsán valójában a tudomány, a művészet, a kreativitás és a "magasabb törvények" összefüggéseit vizsgálja, a természet és az emberi ész, a tudomány, a teológia és a teremtő akarat bonyolult kapcsolatrendszerét. 

Számos irodalmi és polgári kitüntetésben, díjban részesült.

Élete végén pszichológiai és vallási-spirituális érdeklődése fölerősödik. 1983-ban gyógyíthatatlan betegsége tudatában, feleségével együtt öngyilkosságot követ el.
Koestler kiemelkedő írója annak a 20. századnak, amelynek arcait és harcait rendkívül jól megismerte. Írásai egy független ítélőképességgel rendelkező személyiség elemzései és számvetései, erős önszemlélettel, kritikai érzékkel, iróniával és szenvedéllyel. Egyike azoknak, akik nagyon korán és határozottan megfogalmazták véleményüket a kommunizmusról, a szocialista gyakorlatról és a sztálinizmusról. Ahogy A láthatatlan írásban olvashatjuk: "A Szovjetunió létrejöttével megtestesülni látszott az álomkép, s az emberiség jelentős részére hatott a varázslat, ahogyan különböző intenzitással, de hat még ma is. Felismerni és kimondani az igazságot: hogy a rendszer, amely ma már a világ területének egyharmada fölött uralkodik, a történelem legigazságtalanabb és legembertelenebb társadalmát hozta létre; ez a legnagyobb kihívás, amivel az emberiség szembekerült, és szembenézni vele a legtöbbünknek ugyanolyan nehéz, mint a gótika emberének elfogadni, hogy nincs mennyország."

(Körmendy Zsuzsanna)