Szeptemberben - közelebb a századik születésnaphoz - a Műegyetemen tartottak hasonló előadássorozatot Arthur Koestlerről kiváló hazai és magyar származású előadók részvételével. Ezen mondta Kende Péter történész-politológus, hogy egyetlen baj van az ünnepelttel: amikor a létező kommunizmus mély kritikáját tartalmazó és más témájú könyvei világsikert arattak a múlt század negyvenes éveitől 1983-ban bekövetkezett haláláig, Magyarországon sem olvasni, sem beszélni nem lehetett róla. Félő, bizonyos műveinek, például tudományelméleti fejtegetéseinek ma már nincs olyan jelentőségük, mint volt mondjuk, a hatvanas években.

 

Nos, az esszék és filozófiai fejtegetések mellett a Koestler-regények, főként a Sötétség délben korabeli szerepéről számos érdekes részletet elárultak a tegnapi konferencia előadásai is. A többi között Sárközi Mátyás az európai kommunista mozgalomra, az orosz Irina Scherbakowa az orosz "másként gondolkodókra" gyakorolt hatását elemezte; Dalos György fölidézte a sztálinizmus alapvonásait leleplező főmű felbukkanását hazai ellenzéki körökben. A konferencián fölszólalt a német Christian Buckard, az Angliából érkezett Tibor Fischer, továbbá a kortárs Faludy György és Koestler munkásságának két hazai szakértője, Petri Edit és Körmendy Zsuzsanna. A legtávolabbról jött részvevő Michael Scammell volt, aki egyebek között a New York-i Columbia Egyetem professzora, a szláv nyelvek és irodalom angol-amerikai szakértője, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Szolzsenyicin és más jeles orosz írók fordítója, és évek óta dolgozik Koestler jövőre megjelenő életrajzán.

 

Lapunk érdeklődésére a professzor kifejtette, kevés hasonló jelentőségű gondolkodót ismer a huszadik századból, akinek életrajzi adatai annyira fontosak, mert annyi helyen járt, annyi tapasztalatot gyűjtött, mint Koestler. Hiszen Budapesten született, később Bécsben is tanult, dolgozott Berlinben, járt Palesztinában, a Szovjetunióban, Spanyolországban, Amerikában és élt Angliában. Művei egyaránt sűrítenek társadalmi-politikai tapasztalatokat és morális elemzéseket. Széles körben elfogadottá Koestler az 1940-ben megjelent, a sztálini perek anatómiáját megrajzoló Sötétség délben című regénye alapján vált. Ettől kezdve számos élvonalbeli kritikus, például George Orwell a kor egyik legjobb írójának tartotta. Hatását jól példázza Orwell munkássága. A professzor szerint amíg a negyvenes évekig Orwell klasszikusnak számító írásokat adott ki a keze alól, az évtized közepétől, a Koestler-regény köztudatba robbanásától kezdve született meg az Állatfarm és az 1984 című híres könyve. - Mondhatni, Koestler megváltoztatta az angol regény irányát. Amerikában is volt hatása, de nem ennyire rendkívüli, hiszen ott a fiatal Saul Bellow vagy Hemingway már hasonló látásmódot képviselt - mondja Scammell.

 

A szakember úgy véli, Koestler későbbi művei között is számos kiváló akad - kuriózumként megemlíti a magyarra a kilencvenes évek hazai fordításhulláma után átültetett A dajkabéka esete című tudományos krimijét. Számos művében nem talál egyetlen rossz bekezdést sem. De még a kései, gyengébbnek minősülő írásokban is felfedez briliáns részeket. A professzor fontosnak tartja a későbbiekben újra megjelentetni Koestler esszéinek válogatását is. E művek is hordozzák azt az alapgondolatot, amelynek szerinte ma is nagy a jelentősége, és a jövőben is az lehet: az egyén szabadságának hangsúlyozását. A pszichológia iránt különösen érdeklődő Koestler például azért ellenezte a behaviorizmust, mert ez az irányzat gépként vagy állatként kezelte az embert. A szakember hangsúlyozza, az író az emberi létezést autonómként, szabadként írta le, és ez a gondolat manapság, amikor a nemzetközi terrorizmus megint valamifajta totalitarizmust akar elhinteni, igencsak időszerű.

 

Az írók emléke megkopik haláluk után, így járt Koestler is - jegyezte meg az angol-amerikai professzor. Õ azonban reméli, visszahozható a köztudatba. - Nem is tudom, ki mondta, talán Marx: "ha egyszer elfeledjük a történelmünket, soha sem tudjuk többé pótolni". Vigyázzunk, nehogy így járjunk Koestlerrel is!