A Sötétség délben írója Budapesten született, 1931-ben csatlakozott a nemzetközi kommunista mozgalomhoz.

Igaz, hogy Arthur Koestler nevét évtizedeken át ki sem ejtették Magyarországon, ma mégis azt az írót ünnepeljük, aki George Orwellel együtt a legtöbbet tett a XX. századi totalitarizmusok ellen" - mondta az egész napos nemzetközi konferenciát megnyitva Schmidt Mária főigazgató. A történész kiemelte, hogy a mostani az első magyarországi nemzetközi tanácskozás, amely az író életművével foglalkozik. Rámutatott arra, hogy az író a kommunista diktatúrában tiltott volt, sőt "robbanásveszélyes"; könyve, a Sötétség délben alapmű és remekmű egyben, mindent elmond a sztálini koncepciós perek lélektanáról, amely perekről "mi kezdetben csak hazugságokat, utána is csak féligazságokat tudhattunk meg". 

 

Schmidt Mária szólt arról, hogy amikor a puha diktatúra idején Koestler haza szeretett volna látogatni, a hatóságok kikötötték, nem írhat Magyarországról. A feltételt az író nem vállalta, utoljára az 1930-as évek közepén járt Budapesten. A főigazgató kiemelte: legyünk végre büszkék arra, hogy Arthur Koestler magyar volt. A konferencia célja az, hogy velünk lehessen és jobban megismerjük; "hazaérkezzen végre" - tette hozzá.

 

Sevillai fordulópont

 

Koestler széltében és hosszában is beutazta Szovjetuniót, járt Ukrajnában és a Kaukázusban is, ám az utazása során készült műve (Vörös éjszakák és fehér napok) nem lett sikermű – kezdte előadását az USA-ból érkező Michael Scammer. Hozzátette: az író később Párizsba költözött, ahol egy háromkötetes gyermekregény megírásába kezdett, melyet sztálinista realista stílusban írt meg. Egy emigráns kommunista gyermekei történetét dolgozta fel, erősen saját tapasztalataira építve – fűzte hozzá. Scammer szerint Koestler legjobb komikus prózája egy befejezetlen műve, a Svejk újabb kalandjai volt. Mint fogalmazott, az író gyakran próbált humoros lenni, de ez csak ritkán sikerült számára, ebben a műben szerencsére igen.

 

Három napot töltött el egy sevillai börtönben, melynek hatására egy belső forradalom zajlott le Koestlerben – hangsúlyozta Michael Scammer, rámutatva: az írót magánzárkában tartották és reális esély volt arra, hogy kivégzik. Spanyolország fordulópontot jelentett számára – folytatta -, már ami a személyes tapasztalatokat jelenti. A változások azonban csak évek alatt zajlódtak le az íróban. Ennek az átalakulásnak a hatására született meg a Sötétség délben című mű, melyben "végzett korábbi önmagával és kommunista múltjával" – mutatott rá. 

 

A francia kommunistákat meggyengítette

 

Sárközi Mátyás szerint a könyv története erősen egy alakra összpontosít, és főszereplőjét Buharin és Trockij alakjából gyúrta össze. A Szabad Európa Rádió egykori munkatársa ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy Koestler művének angliai megjelenésekor az író börtönben ült, ugyanis vízum nélkül érkezett Nagy Britanniába. 

 

"A baloldali értelmiség visszafogottan fogadta a sztálini kivégzés leleplezését" – emlékeztetett, miközben George Orwell ragyogó regényként értékelte a művet, avval érvelve, hogy az írónak belső képe is van az önkényuralmi rendszerről. A könyv címe pedig az igazság napfogyatkozását szimbolizálja – fűzte hozzá. Sárközi leszögezte: a sztálini önkény által megcsúfolt rendszert maga Koestler elfogadhatatlannak, embertelennek és megreformálhatatlannak tartotta, ezért is szakított vele.

 

A Sötétség délben 1945-ös francia fordítása hozta meg a mű igazi sikerét. Óriási visszhangot keltett, két és fél év alatt háromszázezer eladott példányt számoltak, mely később négyszázezerre nőtt. Sárközi szerint ez volt a kommunizmus első erkölcsi megbélyegzése a világháború után. Az előadó kiemelte azt is, hogy a kommunisták a francia kiadót meg akarták félemlíteni, sőt a kisebb városokban felvásárolták a példányokat, hogy más ne juthasson hozzá. Ám törekvésüket nem koronázta siker – közölte -, annyira nem, hogy a francia kommunista párt vereségét ez a könyv okozta. Több ezren ábrándultak ki a kommunizmusból, és az egész világon hatással volt az emberekre. A művet 32 nyelvre fordították le – zárta gondolatait Sárközi Mátyás

 

A megemlékezés keretében koszorút helyeztek el Arthur Koestler szülőházánál, a Szív utcában. A múzeum korábban nagyobb szabású megemlékezést tervezett, azon belül egy kiállítás megrendezését is, ám ez a kulturális tárcát érintő maradványképzési kötelezettség következményei miatt nem valósulhatott meg; a tanácskozás végül német alapítványi támogatással jött létre.

 

Arthur Koestler (1905-1983) családjával 1919-ben hagyta el Magyarországot. Bécsben tanult, majd kivándorolt Palesztinába. 1929-től Párizsban, majd Berlinben élt, 1931-ben a Német Kommunista Párt tagja lett. 1938-ban kilépett a pártból  és élesen szembefordult a kommunizmussal. A második világháború után felvette a brit állampolgárságot; három évig Észak-Walesben élt, majd felváltva az Egyesült Államokban és Angliában. 1983-ban, gyógyíthatatlan betegsége tudatában, feleségével együtt öngyilkosságot követett el Londonban.