Köszöntök minden kedves résztvevőt, előadókat és vendégeket!

 

Arthur Koestlert az egész világon ismerik, de az egész világon egyetlen főváros van, és abban a fővárosban is csak egyetlen múzeum és emlékhely, ahonnan elég csak néhány utcasarkot menni, és ott vagyunk Arthur Koestler szülőházánál. Ez a város Budapest, és ez az emlékhely a Terror Háza Múzeum az Andrássy úton, mely átszeli a Szív utcát, ahol Koestlerék éltek a század elején.

 

Úgy gondolom, már pusztán ez is elég nyomós indok lenne arra, hogy éppen mi és éppen itt rendezzük meg az első magyarországi nemzetközi konferenciát, amely Arthur Koestler életművével foglalkozik.

 

Negyven év lemaradását kell pótolnunk, mert a magyar születésű Arthur Koestler életműve csak a Nyugat szabad országainak volt fontos, a diktatúráknak túl veszélyes volt. Úgyhogy ha nekünk nem fontos Arthur Koestler életműve, akkor mi még nem vagyunk igazán szabadok.

 

Koestler a kommunista diktatúrában tiltott volt, sőt robbanásveszélyes. Könyve, a Sötétség délben alapmű és remekmű, mindent elmond a sztálini koncepciós perek lélektanáról. Amely perekről mi kezdetben csak a hazugságot, később a féligazságokat tudhattuk csak. De a hazugságok és a féligazságok nagyon szívósak. Ezért van szükségünk olyan írókra, mint George Orwell vagy Arthur Koestler, akik elutasították a hazugságot, és nem elégedtek meg a féligazságokkal.

 

Amikor a puha diktatúra idején Koestler haza szeretett volna látogatni, a hatóságok kikötötték, hogy nem írhat Magyarországról. Ez a kikötés őt megalázta, a feltételt nem vállalta. Utoljára a 30-as évek közepén járt Budapesten. Soha nem jöhetett haza a kommunista Magyarországra.

 

Ezt a konferenciát úgy és azért rendeztük meg, hogy Koestler velünk lehessen. Hallhassuk a hangját, lássuk filmfelvételeken, beszéljünk nagyszerű műveiről, és azok hatásáról. Nagyon jellemzőnek érzem, hogy több előadás is az ellenzékre tett hatásával foglalkozik.      

 

A 2003-ban George Orwellről megrendezett sikeres tanácskozásunk után két évvel most Arthur Koestlert, azt a másik szerzőt ünnepeljük, aki Orwell-lel együtt a legtöbbet tette a 20. századi totalitarizmusok ellen.

 

Igaz, hogy Arthur Koestlernek évtizedeken át a nevét sem ejthettük ki, de most már legyünk végre büszkék arra, hogy itt született, itt járt iskolába, legyünk büszkék rá, hogy magyar volt, és sok szállal kötődött a magyar kultúrához, József Attilához, Adyhoz, Karinthyhoz.

 

Az imént azt mondtam, azért rendeztük meg ezt a konferenciát, hogy Koestler velünk lehessen. Ezt most kiegészítem: hogy velünk lehessen, és velünk maradjon.

 

Hogy jobban megismerjük. Hogy hazaérkezzen.

vissza