Petri Edit: A Koestler hagyaték
A 100 éve Budapesten született, - családi néven Kösztler - Angliában Koestler Arthurt többen - mint a Művészeti Akadémia tagját - a világ akkori élő írói között az első öt helyen tartották számon. A saját megfogalmazása szerint élete nem volt egyéb, mint:
"A huszadik század első évtizedeiben született közép-európai, tanult, középosztálybeli ember tipikus esettörténete" (Arthur Koestler: A Láthatatlan írás. Az önéletrajz második része (1932-1940) Osiris Kiadó Bp.1998. 492.o.)
A világban mostanság a "legismertebb magyar" Puskás Öcsi után az egyik legközismertebb volt az a "Kösztler Artur", aki szószerint hazánk fia volt.
Intézetünk egyik legfontosabb feladatának tartotta, a XX. század történelmének feltárását elősegítő dokumentumok - a kor kiemelkedő magyar vagy magyar származású személyiségei hagyatékának - Hungarica - gyűjtését, rendszerezését. Így fontosnak éreztük azt is, hogy a század egyik legjelentősebb gondolkodójának dokumentumai hozzánk kerüljenek.
A tudomány határait kíméletlenségig racionálisan körülhatároló Arthur Koestler pályája lehanyatló szakaszában komoly vagyont és hagyatékát odaadományozta az Edinburgh Egyetemnek egy parapszichológiai tanszék létrehozására és működtetésének céljaira.
Az 1580-ban alapított könyvtár a legrégibb az Egyesült Királyságban, államilag ugyan támogatott, de nem állami intézmény. Elsősorban az egyetem céljait szolgálja. E mellett bizonyos feltételekkel külső felhasználói igényeket is kielégítenek.
Az edinburghi Különgyűjteményen kívül fondrészek találhatóak még a londoni, oxfordi, manchesteri és más angliai egyetemek könyvtáraiban.
Az első menetben 1984-ben bekerült iratokhoz Morris professzor és Harold Harris közreműködésével, még 1993-ban is kerültek az 1940 és 1983 közötti időszakból származott dokumentumok.(Ezekről a Könyvtár 1987-ben egy tájékoztatót publikált.)
A Könyvtár tájékoztatása szerint még 1993-ban is történt szerzeményezéssel együtt így mindösszesen 172 doboz (a levéltári doboz 13 cm vastag), tehát ebből kiindulva 22 iratfolyóméter, az 1000 köteten felüli iratmennyiség. Ebből Intézetünk 72 doboznyi (10 ifm) másolatot őriz.
Arthur Koestler személyi fondját az őrzőhelyen a könyvtári rendszerhez idomultan kronologikus és alfabetikus, maga Arthur Koestler által kimunkált irattározási rendszerben tárolják, az utolsó vásárlási blokkot, múzeumi belépőjegyet, csekkeket, stb. is megtartva.
Koestler iratait téma szerint a bejövő és kimenő levelek sorozatában, időrendben szortírozta. Így azután szinte lehetetlenség az amúgy egybetartozó iratokat fizikailag együvé tenni.
A XX. Század Intézet munkatársai a helyszínen, az ottani jegyzékekből kijelölt, majd megküldött 83 filmtekercsről nagyságrendileg 60.000 lapnyi papírmásolatot készítettek.
A kint őrzött eredeti anyaggal való összehasonlíthatóság érdekében nem tudtunk változtatni a felvételek sorrendjén. Így az iratok összefüggéseit feltáró rendező és forráskritikai elemző munka - a majdani számítógépes nyilvántartás reményében lapszintű, harmadfélszáz oldalnyi annotált jegyzéket készítettünk.
A segédletben a lehetőségek szerint feltüntettük családi, baráti, szakmai kapcsolataira, a címzettre és küldőre vonatkozó fontosabb adatokat is.
A dolgok természete szerint egy-egy irathagyatékban, szakkifejezéssel személyi-családi fondban alapjában a fondképzőhöz címzett iratok, levelek találhatóak.
A válaszok fogalmazványait is - főként akkor, ha már a technika: irógép, indigó - az 1890-es évektől már általánosan lehetővé tették - lerakták irattáraikban.
A primér levéltári jellegű forrásokat használó és nem "ollóval író" tudományos kutató számára ismert fogalom a fond kifejezés: ami az egy szerv vagy személy működése során keletkezett és rendeltetésszerűen nála maradó iratok összessége. (A "fons, fontus" régi római forrásisten volt, ünnepét október 13-án tartották, mikoris a kutakat megkoszorúzták és a forrásokba koszorút dobtak. Innen származó kifejezések a "forrás" "kútfő")
E kis kitérő után rátérnék arra, hogy Arthur Koestlernek az Egyetem Könyvtárára örökített, felbecsülhetetlen értékű és mennyiségű hagyatékából hogyan és milyen válogatást sikerült ezidáig megszereznünk másolatban.
Azért fogalmazok e tekintetben meglehetősen bizonytalanul, mert nem rendelkezünk teljes áttekintéssel mindarról, amit Arthur Koestler az utókorra hagyott. (Abban már nem nagyon lehet reménykedni, hogy Arthur Koestler franciaországi menekülésekor elveszett addigi iratai, fontos kéziratai egyszer megkerülhetnének.)
A hagyaték őrzőhelyével az Edinburghi Egyetem Könyvtárával tárgyalásokat kezdett Intézetünk az iratmásolatok megszerzéséről.
A szerzőjogi és felhasználási megállapodás szerint: a Koestler Archivum mikrofilmes változatának anyagai kizárólag tudományos kutatások és magántanulmányozás céljából használhatók fel. Ha egy kutató bármilyen dokumentumot felhasznál publikáció céljából vállalnia kell, hogy a felhasználás előtt arra írásban kér engedélyt. Továbbá: amennyiben bármilyen anyag publikálása szükségessé válik, előzetes írásos engedély szükséges az Edinburghi Könyvtártól.
Az Intézet a felhasználást a Könyvtár megbízásából dokumentálja és eljuttatja a fond őrzőhelyére.
Erre a célra a levéltári kutatók számára közismert kutatási engedélykérő űrlapot kell kitölteni, melyben a kutatási szabályok betartására kötelezi magát a felhasználó.
Ezen az Edinburghban használatos űrlapon kell feltüntetni az Archívumból kikérendő iratok jelzeteit, amelyekre az engedélyt kéri.
A Könyvtár a megállapodás szerint fenntartotta a jogot, hogy a szerzői jog, vagy titkosítás miatt ne adjon át mikrofilmen egyes anyagokat és ragaszkodnak a Magyarországra küldött iratok esetében is saját, szigorú előírásaikhoz is.
Az edinburghiak szoros ellenőrzése mellett is hozzánk került néhány, a rigorózus hazai személyes adatvédelmi korlátok közé utalható különleges szenzitív személyes adat. (Családja, feleségei és baráti köre, káros vagy kóros szenvedélyei, szexuális szokásaira, vagyoni viszonyaira, stb. vonatkozó adatok, ezeket általában 2045-ig zárolták.) A személyes adatok kutatását a hazai törvény következőképpen szabályozza: " a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után válik bárki számára kutathatóvá. A védelmi idő, ha a halálozás éve nem ismert, az érintett születésétől számított 90 év, ha pedig a születés és a halálozás időpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétől számított 60 év. A tudományos kutatást végző szerv vagy személy személyes adatot csak akkor hozhat nyilvánosságra, ha az érintett abba beleegyezett vagy az történelmi kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges".(1995.évi LXVI.törvény)
Az Edinburgh University Libraryban őrzött Koestler anyag nem tekinthető meg interneten, honlapjuk szerint személyes látogatás szükséges.
A hagyatéknak több mint a felét anyagi és egyéb lehetőségeink beszűkülvén nem sikerült lemásoltatnunk. Kint maradtak pl. az 1978-1983 közötti levelezés, művei kritikái, sajtóvisszhangja, nemzetközi szervezetekben kifejtett tevékenysége, kongresszusokon, szinpoziumokon tartott előadásai, alapítványi és euthanáziával, az érzékfeletti észleléssel (ESP) kapcsolatos terjedelmesnek tűnő anyaga. Igencsak fontos lenne ezeken túlmenően a kint maradt fénykép- és egyéb gyűjteményei megismerése.
Az utókor számára fontos lehet a korszakos személyiségek életútjának empatikus megközelítése. Az aktív empátia gyakorlásához a legjobb terep az állatok szeretete. Ezért a hagyaték kint maradt részeit felemlegetve a lélek mélységei (Freud hatás) iránti erős vonzódást érző Koestler Arthurnak egy fontos, méltatlanul kevéssé értékelt személyiségjegyére, az állatok iránti rajongására, az etológia tudománya iránti fokozott érdeklődésére is fel kell hívnunk a figyelmet. (Az iratok tanúsága szerint aktívan részt vett állatvédő szervezetek munkájában is, de legalábbis anyagi, erkölcsi támogatást nyújtott.)
A hagyatékból "eléggé el nem ítélhető módon" Edinburghban maradt a "Gelsomina"-ra a hackbridgei kennelből származott sziámi macskára (1955-56, 1962), a "Kabir" és "Sabby" felségjelű boxerpárra, majd a "David" aztán meg a "Golly" névre hallgató ujfunlandiak "személyi fondja".
Az "Animals" 1949-1981 évkörű irategyüttes tartalmazza az "illetők" személyre szabott bánásmódját, diéta és gyógyítási receptúráit.
Arthur Koestler élvezte mindazt, ami vagy erkölcstelen vagy pedig árt az egészségnek, erről ő maga igy vall: " Mivel gyermekkoromból olyannyira hiányoztak a játszótársak, megmaradt bennem a szenvedély mindenfajta játék iránt, a sakktól a kártyán át a játékasztalig… amikor mulatságra megyek túl sokat igyak és bolondot csináljak magamból". (Arthur Koestler: Nyílvessző a végtelenbe Osiris Kiadó Bp. 1998 52.oldal)
Arthur Koestler élvezte a whiskyt, a dohányt, a nőket (csak felesége 3 volt), egyszóval az életet, melyről magvas véleménye volt: "éppen annyi harmónia lehet az inga ritmikus járásában az egyik szélsőségtől a másikig, mint a jól olajozott csapágyon forgó kerék egyenletes mozgásában… én a magam ritmusáról nem mondanék le még akkor sem, ha képes lennék rá" (uo.)
Éveken át élt együtt a Polányi családból származó egykori gyerekkori pajtásával Eva Strikerrel, valamint a "Sötétség délben" fordítójával Daphne Hardyval, akikkel élethosszan kiterjedt levelezést folytatott.
Az előbbiekből következően nagy gourmand volt, jóllehet ezt nem mindig tolerálták. (Gondolok itt Mikes György berzenkedésére, mikoris "szaglótávolságból" kellett asszisztálnia barátja pacalvacsoráihoz.)
Cynthia Jeffries, korábban Arthur Koestler titkárnője, 1965-től "mindenese" nagy gondot fordított a feltálalt étkekre. A gyűjteményben megőrizték az 1979. október és 1982.július közötti menüsorokat, köztük kifejezetten magyar ételek is voltak. Igen érdekes olvasmány "Jane Grigson magyar meleg ételek receptjei" c. angol nyelvű szakácskönyvéből a magyar tojás gombával, lecsó, meggyleves, tökfőzelék és más-más "echte magyar" ételleírások.
A visszaemlékezők szerint Arthur Koestler komoly és alapos ember volt. Amibe belefogott azt alaposan körüljárta, mérlegelte, elemezte, köznapi és irodalmi tevékenységeinek legapróbb írásos lenyomatait mind-mind rátestálta az utókorra. Pl. gyakori utazásai esetében mindent előre aprólékosan megtervezett, elolvasott, megrendelt, majd naplóban rögzítette. Munkamódszeréből következően, amelyet ő maga fogalmazott meg önéletírásában: "Pedáns pontossággal igyekeztem megrajzolni a jól ismert történelmi hátteret" írja a Spartacussal kapcsolatban. "Olyan látszólag jelentéktelen részleteket is behatóan tanulmányozzak, mint a a korabeli római alsóneműket, a ruházat csatokkal, csomókkal, selyemövekkel való rögzítésének módozatait".
Ugyanúgy a római exportnak, importnak, adórendszernek és fogalomkörüknek hónapokig tartó tanulmányozása mindössze 3 oldalnyi nyomot hagyott".(Láthatatlan írás 305-306.)
A Willy Münzenberg és Otto Katz vezette "Nagy antifasiszta kereszteshadjárat" idején a fasizmus jellegét tanulmányozza (Hitler, Sztálin, Reichstag per és más történelmi eseményeknél még az aktuális időjárásnak is utána nézett).
Öngyilkossági kísérlete kudarca után áttér a forradalmi tömeglélektan elemzésére. (Spartacus)
"A vábavarangy esete" c. munkájában a legpregnánsabban tudományos, levéltári kutatómunkát végez, a tragikus sorsú biológus Kammerer rehabilitációja az összes fellelhető dokumentumon alapul. Ebből következően az őt foglalkoztató legkülönfélébb témakörökből, korszakokból találhatóak notesz és füzetlapok odavetettnek tűnő "Schlagwortok", melyek - évei száma gyarapodásával egyenes arányban válnak egyre olvashatatlanabbakká.
Nyelv, magyarságtudat
Arthur Koestlerről a magyarul keveset író, de annál jobban beszélő és olvasó képe alakult ki. Sárközi Mátyás szíves közlése szerint a BBC interjukhoz az előre bekért kérdésekre adott válaszait Cs.Szabó László közreműködésével "rögtönözte". Ugyanakkor az angol irodalomtörténet csak 3 olyan írót ismer, aki nem angolként elfogadott stiliszta lett. Nyelvi tehetségére utal, hogy gyermekkorában otthon anyja német nyelvén beszéltek, az iskolában pedig Szabó Dezső Adyt szerettette meg vele.
Figyelmünkre méltó lehet, amit Mikes György 1968. februári levelében, Ignotus felesége Flo tragikus tűzhaláláról szokatlanul, angolul írott leveléhez fűzött utóiratul: A "nem szeretek ékezettelen gépen magyarul írni ezért az angol levél" (A válasz is angolul érkezett)
Megjegyzendő névváltoztatása is egy a Teleki téren beszerzett ékezettelen írógépnek volt köszönhető. Igy lett a többvariációs Keszler, Köszler, Kösztler nevekből a ma ismert Koestler. Mióta irógépe és később titkárai voltak, válaszlevelei fogalmazványainak gépiratát is irattározta, levelei döntő többségét főleg angolul válaszolta meg, a titkárnak 1-1 mondatos utasítást adva.
A hozzá német (anyanyelven) íróknak többször nem angol, hanem azonos nyelvű választ küld.
Háy Gyula és felesége Éva a magyar mellett gyakran németül írnak. (Az egyik ilyen levélre lekicsinylő megjegyzést biggyeszt Cynthia német tudásáról.)
A magyarul íróknak csak nagyon ritkán jut egy-egy nehézkes magyar nyelvű üdvözlet.
Ritka kivételnek számít, hogy a lelki rokonságukról hosszú, kézírásos levelekben magyarul "ömlengő" női rajongó egyik levelére magyar választ kapott.
(Valamit sejtet, hogy 1957-ben az akkoriban is ismeretlen nevű titkár angolul közölte egy magyar nyelvű levélre, hogy ő márpedig nem tudja e nyelvet.)
Magyar levelezők
Koestler Arthur számára is feltehetőleg nem kevés bosszúságot okozhatott a nagyhirtelen előkerülő, a földkerekség legkülönbözőbb tájaira vetődött rokonok, harc és fogolytársak, iskolatársak, pesti ismerősöknek a világhírrel egyenes arányban szaporodó hada.
A megszólításnak "Dundi" becenevet használók főként az egyideig még Pesten élt édesanyjára, különböző jócselekedeteikre hivatkozva ködbevesző gyermekkori emlékekkel indítva ecsetelték sanyarubbnál sanyarúbb helyzetüket.
Az iratok tanúsága szerint a magyarok megsegítéséhez Koestler Ignotus és Mikes feleségét Flot és Leát vette igénybe, ez történt pl. amikor a Singer rokonok Koestler 1940-ben a Szabolcs utcai kórházban rákban elhalt édesapja sírkövét hozatták rendbe, akkor is ők intézték a pénz és IKKA csomag küldését. (Már maguk ezek a történetek is érdekes adalékok a kor megismeréséhez.)
A kérések nem is mindig voltak anyagi természetűek, sokuk megküldte Koestlernek kiadásra szánt irományait, melyekre kiadót találni nem lehetett mindennapi feladat.
Igencsak meggyűlt a baja a Svájcba menekült Franz Aldor nevezetű rokona kétes könyvkiadói ügyleteivel, de a "Bulyovszki iskolatársnak" "Az ember szerelmi élete biokémiai szempontból" c. írása sem lehetett a könyvkiadói vágyak netovábbja.
Arthur Koestler különös gonddal egyengette a szerencsétlen sorsú Vajda Albert humorista pályáját, Ignotus és Mikes közreműködésével kiadatja írásait.
Az irodalompártolás mellett a legkülönfélébb művészeti ágak 1956-os menekültjei fordultak hozzá támogatásáért. Volt aki a halálbüntetésről akart forgatni, Hersko János neves filmrendező 1975-ben a Hanussen ügy (Mephisto) filmreviteléhez kéri közbenjárását.
Beck András szobrászművész 1982 tavaszán egy őt ábrázoló emlékérem megalkotásával keresi meg, amely a levelezés tanúsága szerint el is készült. (Megjegyzendő, hogy a hagyaték kint maradt része éremgyűjteményt is tartalmaz.)
Érdekes, olykor bizalmas információkat tudhatunk meg az emigránsoktól a magyarországi irodalmi (politikai) életről.
Főrangúak is gyarapították az olvasói rajongói levelek özönét, mint pl. Elisabeth Zichy, Bianca Zambelly. A Polányiak közvetítette kapcsolata volt Károlyi Mihállyal és feleségével. Rendkívül meleg hangon írt Koestlernek több levelet Hatvany Jolán és férje.
Koestler londoni barátaival magán-és irodalompártolási ügyekben egyaránt sűrűn levelezett. Õk, Mikes György és felesége Hanak Lea, Ignotus Pál és szerencsétlen sorsú felesége Flo, valamint Sári szinte napi kapcsolatban voltak. (Levelezésükről külön jegyzéket állítottunk össze, megvásároltuk Mikes György hagyatékának egy részét, mely feldolgozás alatt áll.)
Szorosabb kapcsolatot tartott Koestler Háy Gyulával és Évával. (Előszó írásával is közreműködött önéletírása kiadásában.)
Szívbéli barátjától Németh Andortól kevés levél maradt, irodalmi hagyatéka ügyében Szegő Pirivel váltott leveleket.
Található még néhány levél a következő jelességektől, mint Méray Tibor, Szabó Zoltán, Vészi Margit (Molnár Ferencné), Tábori Pál.
Koestler és a Polányiak levelezése
A hagyaték mennyiségileg is jelentős részét képezi a Pollacsek-Polányi család prominenseivel - a fiziko-kémikus – filozófus Polányi Mihály és vegyész felesége Kemény Magda (200) Eva-Zeisel Striker világhírű kerámiaművész Koestler iskola- és élettársa, valamint szintén hírneves édesanyja Polányi-Striker Laura hét évtizedet átívelő, több száz darabból álló levelezése.
A Koestler kutatónak is több helyről kell forrásait összegyűjtenie.
Erre kiváló példa Polányi Mihály és a családnak a Koestler Archívum méreteit közelítő fondja, amelyből az MTA mikrofilmtára 44 tekercs mikrofilmet őriz, az OSZK kézirattára 212.sz. fondja Éva Zeisel ajándékaként több mint 4000 iratot őriz, ezek között nyilván állandó levelezőpartnereik is fellelhetőek.
Koestler kora gyermekségétől kezdve hatottak az oly sok kiemelkedő személyiséget számláló Polányiak.
Polányi Laura a szintén híres irodalmi szalont tartó és a pszichoanalízisről publikáló édesanyja Cecilia Wohl példáján az 1930-as évek végéig Pesten irodalmi szalont tartott, ahol akkor a legfiatalabb József Attiláig és Illyésig csaknem minden baloldali író, művész eljárt.
1911-1913 között kísérleti iskolát szervezett "társas magán tanítás" néven 5-6 éves gyermekek részére – ide járt többek között a 6 éves Koestler, valamint Polányi Laura két saját kisgyermeke.
P. Laura öccse, Polányi Mihály (1891-1976) életútja nemcsak hogy egybefonódott Koestlerével, de rendkívül sok hasonlóságot is mutat a két életmű.
Polányi Mihály már az 1920-as években járt a SZU-ban, 1935-ben Bucharin hívására tanulmányozta, majd könyvben nyilvánosan bírálta az irányított, tervezett, politikailag ellenőrzött tudományt és a tervezett gazdaságot.
1948-tól éppen fordítva, mint Koestler: felhagyott a természettudományi kutatásokkal és teljes egészében a társadalom és ismeretelméletnek szentelte figyelmét.
Koestler fejlődéstani, biológiai munkásságához tartozik a két, mostanában megjelent, életének utolsó periódusában keletkezett esszéje "A dajkabéka esete" és "A vakvéletlen gyökerei". A lamarckizmus legizgalmasabb kérdéseit feszegető biológus-fenegyerek az osztrák Paul Kammerer életével és tevékenységével, illetve a parapszichológiával és az ESP rövidítésű Extra-Sensory Perception érzékfeletti észlelés tapasztalatával foglalkozik élete alkonyán.
Az őt állandóan gyötrő nagy létkérdésekre – pl.: az ember önpusztító ösztönei megfékezése – megfelelő választ nem kap a kortárs tudománytól.
Csalódásában írja meg 1972-ben remek szatirikus regényét a "The Call Girls"-t. Ebben nem magát a tudományt gúnyolja, "hanem a tudósok fontoskodását és önteltségét, akik azt hiszik az emberiség iránti összes kötelezettségüknek eleget tettek azzal, hogy konferenciákon vesznek részt és manifesztumokat fogalmaznak"
(Elegendő itt csak a hagyatékban is fellelhető 1950-ben megfogalmazott "Kongresszus a kultúra szabadságáért" című manifesztumára emlékeztetni").
Az ESP, az érzékszervi észlelésen túli megismerés különféle formáival kísérletező alapítványokat, egyesületeket haláláig támogatja, amiért sok támadás éri.
Itthon egyetlen művét sem adták ki, de a Magyar Nemzet 1968. december 7-i számában egy írás jelent meg bizonyos Maron Ferenc aláírásával "Menekülés a "Másik világba" Testen kívüli állapot alcímmel.
Az elmarasztaló kritika tulajdonképpen egy, a Koestlerrel terjedelmes levelezést folytatott Rosalind Heywood nevű angol írónőnek az "Observer"-ben lejött vitacikkére vonatkozott. Az írás szerint az írónő afelől elmélkedett, hogy milyen jelenségek haladják meg tudásunk jelen állapotában képzeletünk határait.
(Több példát hoz, miszerint egy londoni anatómiai professzor indiai útja után éppen az Edinburghi Egyetemen tartott akadémiai előadást arról, hogy ottani gyomormérgezése után testétől különválva Skócia felett lebegett.)
Egy angol antropológus pedig szintén Indiában a marihuana tartalmú ital hatására a Himalaja felett lebegett.
Koestler műveiben az emberben lappangó elemi ösztönökkel összefüggő őshiedelmekről és "a másik világról" az "ősmúltról" értekezik, ahová a tudatállapot módosító kábítószerekkel lehet eljutni.
Kitartóan, külföldi előadókörutakon foglalkozik az amerikai drogtársaság felvetésében homo sapiens-homo maniacus dilemmával és az ún. koestleri "drog békével".
Halálbüntetés
A saját életéről szabadon döntő Koestler igen vagy nem választását predesztinálta a Franco siralomházában töltött 4 hónap.
Halálraítéltként saját tapasztalásait történeti kutatásokkal is szembesíti, 1955-ben Albert Camus-al, akivel néhány levelet is váltott – kampányt indított a halálbüntetés eltörléséért. 1956-ban megjelentetik a "Gondolatok az akasztásról" c. művüket, melynek hatása lehetett Angliában 1970-ben a halálbüntetés eltörlésére.
Emellett alapítványt tett és pályázatot írt ki a börtönökben lévő nehézbűnözők számára "művészi" alkotásokra. (Az már más lapra tartozik, hogy az első helyezett a börtönkönyvtárból kölcsönözte nyertes pályaművét.)
Az 1940-es évekből néhány dokumentum tükrözi kapcsolatait olyan személyiségekkel, mint George Orwell (22) Albert Camus (9) Jean-Paul Sartre (3) Bertrand Russel (8).
Található olyan ismert politikusoktól is egy-két levél, ilyenek pl. Menahem Begin, Willy Brandt, Hammarskjöld ENSZ főtitkár. A Harvard Egyetemre pedig Henry Kissinger küldött 1952-ben meghívólevelet.
Érdekes levelezést folytatott Leo Valiani magyarul író olasz diplomatával, (aki 1954-ben egy Paula nevű olasz lány szerelmes leveleit továbbította neki).
Jó néhányszor írtak egymásnak Otto Klemperer-rel és leányaival Lotte-val.
Rendkívül tanulságos Margarete Buber-Neumann-nal, aki összesen 7 évet töltött munkatáborokban ( 2 év karaganda-i Gulag, majd 5 év a Gestapo ravensbrücki koncentrációs táborában) a két totalitárius diktatúráról folytatott eszmefuttatásai, és hasonló tematikájú kiterjedt levelezése Eva Strikerrel.
Koestler 1950-1960 között levelezésben állt W.Chambers-sel is (18), akinek Alger Hiss-sel lefolytatott kémperére igencsak rárímelt és időben is egybeesett az "Isten aki tévedett" c. egy volt kommunista és szovjet szimpatizáns tapasztalatairól szóló műve.
A Chambers-Hiss kémügyről a napokban publikált, tisztázó történelem kutatás céljával egybecseng Koestler akkori állásfoglalása:
"A válasz egyszerű: nem múltak el,
és nem szabad rájuk fátylat borítani.
A civilizációnk védelméhez elengedhetetlenül
fontos stratégiai adatok soha nem lennének
megismerhetők és összegyűjthetők,
ha ezek az emberek mind illemtudóan
befognák a szájukat".
|
